2012. május 2., szerda

Aki nem tapsol, az ne is egyék!


"Minden nap buli,jön az újabb bevetés,
emel a zene fel az égig fel!"


"Várj, hadd meséljek,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...

Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót,
elfelejtett jót."










 A május elsejei általános programom – nagyszülőknél, olvasással egybekötött unatkozás – rendesen felborult, így a kerület által rendezett koncerthez volt szerencsém.  Amit hihetetlenül eltaláltak, fellépő a Hooligans! És egyből itt megköszönném a gyönyörű képeket Szilágyi Szilárdnak, akinek képeit megtalálod facebookon, itt a linken.
 
"Ez van, hát nyomatom a mókát"

 "Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó,
Klassz új ruhák, bankszámla vár,
Így élni mért lesz jó?
Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó,
Elhagy a vágy, s minden barát,
Szíved, ha túl olcsó."



 Már két nappal előre melegítettem a koncertre (és ezáltal az egész család). Kezdés előtt max 15 perccel sikerült odaérnem, hamar beszereztem egy jó helyet, szerencse volt, hogy egy ismerősöm karon ragadott, így eléggé elöl megálltam eleinte beszélgetni, de aztán persze onnan már egy tapodtat sem mozdultam.

"Csak ez a perc él, ez a pillanat."
"Belém a Rock'N'Roll-t oltották"



















Végül a másfél órás koncertből persze két óra lett, és egy kis bemelegítés után - Nőben a boldogság, Legyen valami – hamar belerázódott a közönség is, így a felénél már mindenki tombolt, nemcsak Csipa a színpadon.
Klassz koncert volt, klassz számokkal, a nagy kedvencek: Királylány, Félember, Illúzió, Küzdj az álmodért, Szabadon, Ringass el, Eljátszott gyémánt, mind mind voltak, bár öcsén a Vírust várta, az persze kimaradt. Hát ez van, de nem panaszkodott, utána meghallgatta!

"talán itt lesz velem egy szemtelen helyen, csak senki sem tudja még."
 

"Remeg a föld,
reped az ég,
de, ha te ringatsz, jöhet a vég!
Borul a Föld,
szakad az ég,
de, ha te rám ragyogsz, maradok még..."

"Repülhetnénk, amíg az álom véget nem ér."

 







"De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk,
hív, messze hív egy állomás..."




 Petra

2012. április 27., péntek

Ally Condie: Crossed


Eredeti kiadó: Dutton Juvenile; 2011-ben
Magyarul kiadta: Ciceró Könyvstúdió; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 3,51 (több mint 21 ezer értékelés); Moly- (nagyon kevés vélemény)
Oldalszám: 336

Három hónappal az első kötet befejezése után, Cassia még mindig egy munkatáborban dolgozik, ahonnan átkerül egy, a Külső Tartományokban lévő faluba. Egyetlen célja, hogy megtalálja Kyt, és ezért bármire képes, bármit kockáztat érte. Eközben Ky gondolatai is Cassia körül forognak.

Volt, amiben jobban és volt, amiben kevésbé tetszett, mint az első rész. Teljesen más hangulata volt ennek a könyvnek, alapvetően két okból:

Az egyik, hogy már nem a Társadalomban, hanem a Külső Tartományokban folyik a cselekmény és ez, valamint az, hogy a Társadalom elől menekülnek, egészen más légkört teremt. Lényegében arról szól, hogy megtalálják egymást, majd együtt induljanak útnak, így ez a folyamatos menetelés kicsit olyan érzetet kelt, mintha ez a rész csak azért lenne, hogy összekösse az első részt az utolsóval, mintha rajta lenne a középső könyv átkát. Ennek ellenére tetszett, tartogatott izgalmakat, romantikus és könnyes jelenteket, valamint gyönyörű leírásokat.

A tizenkilencedik festmény
A másik, hogy már nem csak Cassia szemszögéből olvassuk a fejezetek, hanem Ky gondolataiba is bepillantást nyerünk. Amikor ezt megláttam, kicsit megijedtem, de hamar rájöttem, hogy Ky fejezetei sokkal jobban tetszenek, mint Cassiáéi. Ky annyira rejtélyes figura, de ennek a megoldásnak köszönhetően nagyon sok dolgot megtudtam róla, a múltjáról, a gondolatairól, az érzéseiről és a kreatív énjéről, ami lépten nyomon előbukkan belőle. A vége fele pedig már azon kezdtem gondolkodni, milyen jó lenne, ha a harmadik könyvben Xander is kapna néhány fejezetet. Egyre jobban érdekel az ő története.

A két vers még mindig szorosan kötődik a két főszereplőhöz, és igazából a könyv alaphangulatát is megadják. Néha úgy tűnt, Kyban csak a versek tartják az erőt.
Az új szereplők elég változatosra sikerültek, a még gyerek Eli, a bátor Vick, a titokzatos Indie és a hátrahagyott farmer, Vadász mind mind érdekes és szerethető karakterek.

Természetesen jó sok kérdés megválaszolatlanul maradt, de ami a legérdekesebb lesz, hogy az egymásnak ellentmondó célok ellenére együtt maradna-e vagy sem.

A harmadik rész Karácsonyra várható, ami ha belegondolunk nincs is olyan messze!

Idézetek: Megidézve
Történet: Egy utazás
Karakterek: Szépen kibontakoznak ebben a részben
Kedvenc szereplő: Ky
Akit nem szerettem: -
Legjobb rész: Az a fejezet, amikor Cassia reggel meglátja a festményt
Legrosszabb: Hogy fogadta csak úgy vissza Cassiát a Társadalom?
Borító: A Társadalom burkából kitört lány, aki ennek ellenére a Társadalom fogja. Tökéletes!
10/9
Petra

2012. április 26., csütörtök

Megidézve

Második állandó rovatom keretében idézeteket fog hozni, már olvasott könyveimből vagy éppen az aktuális olvasásomból. (Teljesen spoilermentes bejegyzéseket tervezek, ha esetleg mégis becsúszik egy-egy azt jelezni fogom.)
 Más bloggereknél is vezetnek hasonló rovatot, ide kattintva találod ezeknek a blogoknak a gyűjteményét.

A kísérleti alanyom pedig Ally Condie Crossed című könyve.


 " Megragadom Ky kezét, és megszorítom, amilyen erősen csak tudom, nehogy elragadja mellőlem kapzsi ujjaival, a természet szépségeit fosztogató kezével a hideg szél."  216.oldal

" – Ha nem törődnek velünk, akkor miért fontosak számukra az adataink? – kérdezősködik Eli.
– A halál miatt – mondom. – A halál az egyetlen dolog a világon, ami fölött a Társadalom még nem gyakorol teljes hatalmat. Szeretnének többet megtudni róla." 103.oldal

" Vajon mennyit kell megmutatnunk magunkból annak, akit szeretünk?
Mennyit kell felfednem előtte az életemből?
Elég-e, hogy megmutattam neki a hozzám vezető utat?" 298. oldal 

" A barlangból kilépve majdnem megvakulok a fényességtől. A kezemmel próbálom eltakarni a napsugarakat. Miután újra leengedem a karom, sötét, hullámzó vonalakat látok magam előtt, mintha ujjlenyomatot hagytam volna a kék égen. A sötét folt azonban mozogni és forogni kezd. Most veszem csak észre, hogy nem az ujjam nyomát látom, hanem egy madárraj kering a távolban. Nevetnem kell. Elhittem, hogy megérinthetem az eget." 300. oldal




Petra