A How it's made egyik része következik: Karácsonyi különkiadás!
Na jó, valójában nem :D Csak Könyvekben Gazdag, Boldog Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni mindenkinek! :)
És ha már úgyis karácsony van, miért is ne könyvekből készüljön a fa? Sok ilyen képet találni az interneten és még egy molyos kihívás is indult, így már semmi nem tarthatott vissza, hogy elkészítsem saját, dundi fácskámat! (Ami az óceánban és mégis az asztalon áll, háttérben egy kolibrivel és a Húsvéti nyúllal.)
Ma lett egy éves a blog!!
El sem hiszem, hogy eszembe jutott ebben az év végi hajtásban. De szerencsére igen, úgyhogy gondoltam, írok egy kis összesítőt az elmúlt évről.
A poszt születésének pillanatáig összesen 10.390 oldalmegtekintés történt. Összesen 88 bejegyzést írtam. Ezek közül a leglátogatottabb a Chicagoi Barangolás 989 megtekintéssel.
Könyves vélemény poszt 30 db született. Ezek közül a kedvencem könyvem (nagy nehézségek árán, de úgy döntöttem) Gayle Forman Hová tűntél? című regénye.
A legrosszabb pedig Simon Tamás Vérmacskája.
Könyves Blogok kezdeményezésére 4 féle rovatot indítottam el, melyekben összesen 28 poszt született.
Idén került megrendezésre Andi jóvoltából a Könyves Álompasik Párbaja, melyben a blogommal Cortez (Szent Johanna gimi) mellett kampányoltam, és ő meg is nyerte a versenyt!
Nem minden probléma nélkül, de végül is sikeresen lefolyt első blogos játékom is.
Mivel idén ma voltam utoljára suliban (juhhéé), megígértem magamnak, hogy az összes könyves elmaradásomat pótolom (mielőtt bekövetkezne a világvége) mielőtt beköszönt az újév. Ez jó pár véleményt mindenképpen jelent. Valamint a karácsonyi hajtás ellenére megpróbálom hozni a Barangolás rovarom folytatásait is.
23.05-kor értem haza a premier
előtti sajtóvetítésről, amin mint pórnép vettem részt, ezt, a sorban mögöttünk
várakozó mondta. Csak azt tudnám, hogy ő mit keresett akkor ott… Mindegy is,
kezdjük az elején, egészen a könyvnél. Nem találtok róla véleményt itt a
blogon, nyitás előtt olvastam még a könyvet, és igazából nem tetszett. Nem
szerettem, hogy annyira úszott a rózsaszín ködben, ahogy még semmi soha. Ez volt
vele a fő problémám, ezzel persze sok minden járt, azt már mindenki aki olvasta,
oda tudja képzelni.
A film. Hát. Uh. Oké, tudom ez nem
sok. Könyvmolyképző netes játékán nyertem két jegyet, és nagyon rajongó
barátnőmet vittem magammal, aki rettenetesen fel volt pörögve, és össze-vissza
pattogott végig, én meg már 6 óta talpon voltam, és leginkább csak az ágyikóm
járt az eszemben. De persze alvásról szó sem lehetett, beültünk, remek helyünk
volt (mellettem Európa legjobb női fotósa ült, mint kiderült. Valójában nagyon
érdekelne ki is volt ő, biztos tényleg nagyon jó, ha így harangozta be a
barátnője! Sajnos csak annyit tudok róla, hogy Kingának hívják… de ha valaki
többet írjon kommentet vagy mailt!). Tehát, ülünk, reklám nélkül indult a film
(milyen szokatlan) és Petra teljes beleéléssel nevet a villogó piros majd fehér
képeken. Nem tudom az miért szórakoztatott ennyire, meg azt sem miért ez volt a
nyitás, de mindegy is.
A film egyszerűen hihetetlen volt!
Én sosem mondok ilyet, és ez a kivétel most a szabályerősítő fajta lesz, de:
Jobb, mint a könyv!Komolyan. Végig pörög, kihagyja a fölösleges, időhúzó,
esetleg unalmas részeket, egyszerűen sodor magával és csak ott eszmélek fel,
hogy nevetek a vicceken, amiket tudtam előre, és azon gondolkodom, hogy mi van?
Mert bizony, ez egy borzoló,
váratlan, rajongókat kiakasztó film. Első ránézésre mindenképp. És én pont
ezért veregetném hátba most jó erősen rendező urat. Sz első filmmel
bebizonyította, hogy kell a világ egyik legvontatottabb, és mondjuk ki elég unalmas
filmet gyártani, három értékelhető jelenet köré. Ezzel pedig azt, hogy tud ő brillírozni,
ha a forgatókönyvben nem csak ez áll: „Esküvő; Nászút; Terhesség- Szülés; De
csöpögjön Bill, hallod! És tettesd légy oly szíves, hogy történik is valami!”
Én tényleg egyből nagyon szerettem,
barátnőm meg majdnem sírt mellettem. Hát igen a különbségek. De ami mindenképp
igaza a filmre, hogy remekül használja az alapanyagát, tudja, mit lehet
megvágni, rövidíteni, kihagyni, hogy a rajongók ne szervezzenek tüntetést, de
úgy érzem jó sok el fog indulni.
És akkor jöjjön ami nem tetszett. A
már említett nyitást leszámítva -oké valahogy el kell kezdeni, de ez a
villogás, meg természethablaty a biológiaódás sejtekkel…- az ír klán teljes
elhanyagolása nagyon zavart, azok a nézők, akik nem olvasták a könyvet, még a
nevüket is csak a végén lefutó bemutatásból tudták meg! Kár. A többiek
bemutatásával is nagyon rohantak, de azért mégis ott voltak, ha csak egy kicsit
is. ( Benjamin <3) Valamint, Nessie. Borzalmasan festett szegény néha! Én
sejtem, hogy nem egyszerű meganimálni valami gyereket, de nagyon bénán nézett
ki. Főleg amikor pici volt. Amikor már Mackenzie játszott akkor semmi baj nem
volt, de előtte, volt, hogy nagyon el lett találva, és édes baba/kisgyerek arca
volt, máskor meg úgy nézett ki, mint egy mutáns gyerekfelnőtt, akin elrontották
az animációt! Lényegében ez is történt… Nem hittem el, hogy ott egy gyerek,
bármennyire is el akarták hitetni. És ezt nagyon sajnálom, mert ha rendesen
megcsinálták volna, semmi igazán említésre méltó hibát nem tudnék felhozni.
Tényleg nagyon tetszett. És nem
hittem, hogy fog. Mármint, hogy nagyon fog. Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak
a jegyeket! (Amiket sajnos le kellett adni) Ez tényleg egy élmény volt, még
most is a filmen jár az eszem. És valószínűleg a felét kihagytam annak, amit le
akartam írni, és lehet, értelme sincs ennek az egész szövegnek. Majd holnap az
éjféli után még átolvasom és kiegészítem :D
Ó! És gratulálok azoknak, akiket
végül megtalált a két kedves hölgy a jegyekkel! Ők jó helyen voltak jó időben,
remélem nekik is tetszett a film!
Értékelések:Goodreads- 4,18 (több
mint 41 ezer értékelés) ;
Moly- 88% (320-nál több vélemény)
Oldalszám: 298
Zene: Linkin Park: New Divide - mert kellett valami
A bejegyzés jó néhány pici spoilert
tartalmaz, akit a legapróbbak is zavarnak az inkább ne olvassa!
A történet főszereplője Mac, a
fiatal, egyetemista, Georgia-i lány, aki Dublinba utazik, hogy a meggyilkolt
nővére nyomozási aktáját újra megnyittassa, ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a
rendőrség bizonyíték hiányában lezárta az ügyet. Így bizonyítékkeresésbe kezd,
egy hangposta üzenete alapján, melyet a nővére hagyott neki nem sokkal a halála
előtt. Rövid úton beleszalad egy számára addig ismeretlen világba, a tündérekbe
és ezáltal egy titokzatos könyvesbolt tulajdonosba.
Azzal kezdeném, hogy eddig nem sok
tündéres fantasyt olvastam, de ez magasan veri azt a néhányat. A tündérek
természetesen nem cuki kis repkedő lényecskék, hanem gonoszak, sokfélék, kicsit
démoniak. Kasztrendszerben élnek, és két csoportra bomlanak a gonosznak vallott
meg a kevésbé gonosznak vallott gonosz tündérek. Mert nem gondolnám, hogy
V’lane a jóság császára. Agyafúrt, elveszi amire szüksége van és nem ül ölbe
tett kézzel várva a megváltást, de azért nem is szívja ki az életet egy bár
közepén egy ártatlanból. Gondolom.
Az is nagyon tetszett, hogy nem
kifejezetten a harcra volt felépítve, mondjuk sejtelmem sincs, hogy Barrons
micsoda, de még ő is úgy jött a képbe mint aki a szent tárgyakat keresi, és nem
úgy, mint aki ki akarja nyírni a tündéreket. Szerintem az számára csak a dolgok
velejárója, amit még élvez is. Így természetesen harcolni fognak a gonosz
tündérek ellen akik egyre nagyobb darabokat hódítanak el a világból de az
alapkoncepció mégis inkább a kincsvadászatnak tűnt. Aztán meglátjuk mi lesz még
ebből a későbbi részekben, de ez nagyon tetszett.
Az már kevésbé, hogy a világ
legelcsépeltebb megoldását sikerült választani: Egy portált nyit meg a
főgonosz, hogy áthozza a csatlósait a Földre! Komolyan?! Sose találtam volna
ki!
Ezt leszámítva csak Mac zavart néha.
Fel voltam készülve, hogy egy veszettül idegesítő főszereplőt fogok kapni (aki
jelentős változásokon megy át és a másodikra már nem lesz veszett), akit meg is
kaptam, bár durvábbra számítottam. Bevallom YA-n edződtem, Mac már meg sem
kottyant! Ami inkább zavart benne, hogy a hősnők logikai alapismeret órájáról ő
is hiányzott (talán az év vége fele bejárt, általában másodszorra már
kapcsolt…), és hogy csomószor leírja mit is érez, aztán teljesen máshogy
viselkedik. Ha én annyira ideges vagyok, hogy remeg tőle kezem-lábam, nem állok
neki gyöngyöt fűzni!
Viszont voltak olyan jelenetek ahol feltűnően tetszett a
stílusa, remélem ezek megmaradnak majd.
Igazából csak ez a két dolog zavart.
A másik főszereplő ugyebár Barrons aki a Könyves Álompasi versenyen keltette
fel az érdeklődésemet. Hát érdekes karakter, még nem tudom mi ez a nagy imádat
körülötte -bár voltak jelenetek amik már sejtetik- de nagyon titokzatos és
remélem a következő részben már kiderülnek róla dolgok.
Ebben az első részben tehát kaptunk,
világbemutatást, Macből belevalócsaj faragást, egy kis kutakodást, hogy azért
izgi is legyen és egy kis Barronscsepegtetést. Ígéretek szerint a második már
sokkal jobb lesz, nekem ez is tetszett, de azért egyértelműen bevezetőkönyv
szaga volt, amit igazából meg is engedhetett magának mivel van négy folytatása.
Remélem, ezt a naplószerűségét megtartja, az kifejezetten tetszett.
Karen Marie Moning Keserű ébredés című regényéből.
" Barrons Könyvek és Apróságok (...)
Beléptem, megálltam, és és döbbenten pislogtam. A külseje alapján
elbűvölő kis könyvesboltot és ritkaságokat áruló üzletet vártam, amely
körülbelül akkora, mint egy egyetemi Starbucks kávézó. Ehelyett
hatalmas, barlangszerű belső tér fogadott, annyi könyvvel, amennyi
mellett elbújhat az a könyvtár, amelyet a Szörnyeteg adott a Szépségnek az esküvőjük napján a Disney-mesefilmben." 44. oldal
"– Lélegezzen lassan, mélyen. Úrrá tud lenni rajta, Ms. Lane, csak koncentráljon.
Nyeltem a levegőt. Nem segített.
– Nem azt mondtam, hogy egy partra vetett halat utánozzon, hanem azt, hogy lélegezzen." 120. oldal
" A ház berendezése egyhangú volt: fekerte és fehér váltogatta egymást. Az emberek is ehhez öltöztek (...) Ezek itt azt hitték, az a menő, ha minden színt kiszívnak a világból. Arra a következtetésre jutottam, hogy biztos mind nagyon depressziósak. " 126. oldal
"- Ahhoz, hogy teremtsen, Ms. Lane, először meg kell szüntetnie valami mást. Ha a kiindulópont a semmi, azt is megszünteti, ha helyettesíti valamivel. " 151. oldal
"(...) megtanultam, hogy ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak. Nem elég a szavalat hallgatni, a lényegért a csend mélyére kell hatolni. Gyakran csak azokban a hazugságokban van igazság, amelyeket nem mondunk ki. " 241. oldal
Rengeteg könyvet adnak ki mindig október végén, november elején, aztán majd december elején is, főleg a karácsony miatt, csak jön a rengeteg könyv, a szerencsétlen könyvmolyok meg azt sem tudják hova kapják a fejüket ha betévednek egy könyvesboltba annyi a friss gyönyörűség.
Gyorsan mutatok két már megjelent könyvet amikre valószínűleg lecsapok majd.
Az egyik Richelle Meadtől A szukkubusz éjszakája. Biztosan elolvasom az első részt mielőtt megveszem, de az írónő feltétlen bizalmamat élvezi!
Teljes borító
A másik pedig szintén egy Agavés könyv, Alma Katsu: Halhatatlan című regénye, aminek először a gyönyörű borítója fogott meg (mint mindig), de a fülszövege alapján ez is nagyon ígéretes:
Dr. Luke Findley egy újabb unalmas éjszakára számít, amikor elkezdi
szokásos éjszakai műszakját St. Andrew kisvárosának kórházában. Azonban
amint találkozik Lanore McIlvrae-vel a sürgősségi osztályon - aki
sérülései ellenére egy gyilkosság gyanúsítottja -, azonnal megváltozik
az élete. Pár órával később már a kanadai határ felé tart vele, tudva,
hogy ezentúl soha semmi nem lesz olyan, mint régen. Lanore McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő
története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról,
amire nincs hatással az idő, mivel számára az örökkévaló. Az élete az
1800-as években kezdődött, és a kétszáz év során, amit a Földön töltött,
mind az erőszak, mind a testi gyönyörök megkísértették, de ő végig hű
maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.
Akkor most jöjjenek a még megjelenésre váró könyvek, elsőként a Ciceró Könyvstúdiótól A lázadó. Ez Veronica Roth A beavatott című regényének a folytatása. A beavatottról a véleményemet megtaláljátok ide kattintva. Hatalmas köszönet a kiadónak, hogy eredeti borítóval kapjuk a sorozatot, ugyanis ezek a borítók egyszerűen csodásak! Nincs hozzá pontos dátum, csak, hogy november vége. És akkor a fülszöveg:
Egyetlen döntésed
hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes
választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is
megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a
társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a
szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a
megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a
szeretet kérdéseivel.
A Könyvmolyképző Kiadónál fog megjelenni - várhatóan november 20.-án -, Marie Lu Legenda című, amit már nagyon várok, csak jót hallottam eddig a könyvről, és biztosan remek lesz, csak azt bánom, hogy a borítót csúfítja majd a vöröspöttyös logó...
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két
nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú
környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June
kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt
elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai
köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves
Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem
olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban
élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June
bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz.
Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day
kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan
igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő
fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is
megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze
titkait.
Csak azért nem a Legendát várom a listáról a legjobban, mert megelőzi James Patterson Maximum Ride-ja. Hogy mi ez a rajongás felőlem a könyv iránt azt szerintem magam sem tudom tejesen, de nagyjából fél éve komolyan gondolkoztam azon, hogy megtanuljak annyira angolul, hogy tudja olvasni, és ezt ez a könyv érte el nálam, szóval amint kijött a nyomdából én már olvasom is. Ami ha minden igaz már csak 15 nap, a megjelenési dátuma: 11. 15.
Hat felejthetetlen kölyök – család és otthon nélkül – az életéért fut.
Maximum Ride és a legjobb barátai egy kísérlet eredményei: repülésre
tervezték őket. De ezzel még nem ér véget csodálatos képességeik
listája. Most megléptek, és tudniuk kell, ki hozta létre őket, ki
vadászik rájuk, és miért tervezték úgy őket, hogy az emberek felett
álljanak.
És még két sorozatfolytatást várok, Cassandra Claretől A Herceget (november 20.). Az angyal igazából nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Azért mindenképp adok majd neki egy esélyt.
A másik pedig J.R. Ward Újjászületett szeretője. Drága Ulpius ház azt ígérte még karácsony előtt kiadják. Csak azt nem mondták melyik évben. Persze a remény hal meg utoljára. A kiadó iránti bizalom meg már az újraélesztő gép alatt fekszik, de szerintem már elveszítettük... De most komolyan mit várunk, ha még egy fülszöveget sem tudtak írni?
Az elmúlt hónapokban a sulikezdés miatt ki voltam purcanva, még olvasni is alig volt időm, és mindössze két könyvvel lettem gazdagabb. Az egyiket névnapomra kaptam legjobb barátnőmtől, ez Karen Marie Moning Álom és valóság című könyve. A Tündérkrónikák második része (az elsőt is tőle kaptam, még tavaly karácsonyra :D ). A másik pedig Cynthia Hand Angyalsors sorozatának második kötete az Angyalfény. Belőle idézeteket és róla véleményt már találhattok itt a bolgon.