2012. május 15., kedd

Barangolás - London


Könyv: Cassandra Clare: Az angyal
helyszín: Egyesült Királyság; London




London a Temze két partján elterülő kikötőváros, melyet még a rómaiak alapítottak. Ma Anglia fővárosa és a legnagyobb területű város az Egyesült Királyságon belül. 1831 és 1925 között London volt a világ legnépesebb városa. 

Az angyal 1878-ban játszódik, a város ebben a korban nagyon gyorsan fejlődött, iparosodott és nőtt, ma az úgymond Belső-London található a város szívében, itt játszódik a regény cselekménye, az új épületeket e köré kezdték felhúzni. A Blackfriars Bridge, ami Jem kedvenc helye Londonban, ma is egészében ehhez a területhez tartozik.
 













A regényben többször is megemlítik a Szent Pál katedrálist, a 19. században ez az épület uralta a városképet.







Jem elmeséli a könyvben, hogy egyszer követte Willt, végigjártam az útját és elhoztam a megnevezett állomások egy részét képekben, valamint a lent található térképen berajtoltam, merre mászkáltak.

„Egész éjszaka a várost járta a Szent Páltól a Spitalfields piacon át a Whitechapeling a High Streeten. Lesétált a folyóig és a dokkok között mászkált.” 313. oldal

Spitalfields piac
 
Dokkok, XX. század
Természetesen megfordulunk a Hyde Parkban is. A  park főbejárata már állt ebben az időben.


Az írónő elárul néhány dolgot amit átalakított Londonon így kiderül, hogy a Kis Mindenszentek-temploma, aminek helyén az Intézet áll, tényleg létezett és leégett, de nem ott állt, ahová az Intézetet helyezte az írónő. A térképen bejelöltem a St. Bride templomot, ennek a helyén található az Intézet, és hasonlóan is néz ki. 
St. Bride templom


A világ legrégebbi metrója is Londonban található, és Will akár már használhatta is, ugyanis 1863. január 10.-én adták át.


Forrás: Wikipedia; Google
 
Hasonló és más érdekes témákban született  bejegyzéseket találhatsz itt: Könyves Blogok

  Petra



2012. május 13., vasárnap

Megidézve


 



Maryrose Wood Méregnaplók című könyvéből.







"Az, hogy egy napon ezernyolcszázat fogunk írni, és nem ezerhétszáz-akármennyit, az a Gergely-naptár tulajdonságaiból adódó egyszerű matematikai tény. Új évszázad kezdődik, nem a végítélet!"

"Bárhová el tudok lebegni, bárhová el tudok menni, bárhol ott lehetek. A szél visz a hátán, mint a pitypang pihéit, mint egy tollat, mint egy porszemet. Mint egy szellemet."

"Ha le akarod győzni a halált, akkor azt is meg kell tanulnod, hogy tétlenül nézz szembe vele. Mert egy gyógyító sem lehet ott mindenhol, és nem is lehet – vagy kell – minden halált megelőzni."

"„A világvége”- micsoda gondolat!Mintha mi bármit is tehetnénk ellene. Akkor már inkább jobb nem tudni róla."

"A fű minden télen meghal és minden tavasszal visszatér.  A kora nem mérhető években: egyszerre újszülött és örökkévaló."

"A levegőnek tavaszillata van. A nap felmelegíti a bőrt és megolvasztja a szívet, és minden nő, mint a gomba. A gyökerek mélyen lenyúlnak a talajba, hogy csillapíthassák szomjúságukat. A szárak felfelé törnek; hajtja őket a boldogság. A levelek lebegnek és táncolnak, a bimbók duzzadnak. Szégyentelen virágok bontják szirmaikat, és felkínálják magukat az égnek. Alig tudok éjjelente aludni; túlságosan izgatott vagyok. A világ hosszú, zöld történetében soha nem volt még ilyen évszak. Ha a szerelem teszi ezt a világgal, hogyan is ültethetne bárki kertet e nélkül?"
 Petra

2012. május 11., péntek

Legendák napja


A mai napon emlékezzünk két legendára, és gyönyörű életművükre.

 

Az egyikük, kedvenc festőm, Salvador Dalí. 1904. május 11.-én született Figueresben, Spanyolországban. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, ő a valaha élt legnagyobb és legzseniálisabb szürrealista festő.

Legtöbb képén a valóság elemeit rendezi meghökkentő, összefüggéstelen kapcsolatba. A részleteket aprólékosan és élethűen ábrázolja. Gyakori motívumai az órák, a fiókok, az állatok és az emberi test. Egyik leghíresebb képe az Arc és gyümölcstál látomása a tengerparton.



Legnagyobb múzeum, ahol képeit őrzik, szülővárosában található. Egyszer majd eljutok oda.

Figueresi Dalí múzeum
Swans reflecting elephants





 


Ki ne ismerné a No woman no cry című számot? Bob Marley a reggae zene méltán világhírű úttörője. Jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista volt. 1981. május 11.-én halt meg, 36 évesen, rákban.





 
One love
Jammin
Bad boys

Mindkettőjükről elég sok információt találhatsz a wikipedián: Dalíról, Marleyről.
Petra

2012. május 10., csütörtök

Cassandra Clare: Az angyal

Pokoli szerkezetek sorozat első kötete
Eredeti kiadó: Simon & Schuster Children's Publishing; 2010-ben
Magyarul kiadta: Könyvmolyképző Kiadó; 2012-ben
Értékelések: Goodreads- 4,26 (több mint 64 ezer értékelés); Moly- 93% (kevés vélemény)
Oldalszám: 468 + 2 oldal „extra” a történethez + Tartalomjegyzék

Maradunk az árnyvadászok világában, csak épp már nem a XXI: század Amerikájában játszódik a történet, hanem a XIX. század Angliájában. Tessa Gray bátyja után jön Londonba, amikor egyedül marad New Yorkban, és egyből az Alvilág karmai közé kerül. 

A történet, egy nem túl hosszú lélegzetű bevezető után, eléggé cselekményes és fordulatos, nekem mégis a kedvenc részem az eleje, ahol még ugyan nem túl sok minden történik, mégis elhangoznak a legjobb poénok és lejátszódnak a legviccesebb jelenetek.

Clare
Egyértelműen jobban tetszett ez a könyv a Bukott angyalok városánál, mégsem volt annyira lenyűgöző, mint a Végzet ereklyéi sorozat eső három része. Számomra nem igazán volt hihető ez a mechanikus szerkezetek dolog, pedig az írónő próbálta nagyon megmagyarázni. 

A szereplői viszont továbbra is zseniálisak, sok helyen olvastam, hogy ugyan olyanok, mint a Végzet ereklyéi szereplői. Szerintem ez nem igaz, egyedül Will hasonlít Jacere jelentősebben, de Will nekem jobban bejön. Egy kicsit még élesebbek a tulajdonságai. És rajta kívül a többi szereplőt is könnyű megszeretni, főleg Henryt és Jemet kedveltem meg egyből, nagyon. És az újakon kívül, feltűntek már jól ismert szereplők: Magnus Bane, aki hozta a formáját, Camille és még Ragon Fell is felbukkant. De ami biztos, az 1800-as években sem volt könnyű egy fedél alatt lakni négy tinédzserrel!
 
Ami még nagyon tetszett, hogy nem szájbarágósan magyarázza újra a már jól ismert dolgokat, hanem csak gyorsan, röviden összefoglalja az alapokat, ennyi pedig elengedhetetlen volt. Ráadásul volt néhány párhuzam ami nagyon ötletes utalás, például a Szenzor.

Egyetlen kérdés maradt benne, ami nagyon foglalkoztat: Mi pontosan Tessa angyala?

Idézetek: Megidézve
Barangolás: Londonban
Történet: Jól megszőtt cselekmény
Karakterek: Változatosak, csak ahogy Claretől megszoktuk
Kedvenc szereplő: Jem
Akit nem szerettem: De Quincey
Legjobb rész: A vicces részek tetszettek az elején, ahol mind a négy tinédzser ott volt
Legrosszabb: Nekem nehezen fértek bele ezek a mechanikus emberek
Borító: Eredeti, olyan Clare-es
 10/8
Petra

2012. május 3., csütörtök

Megidézve


Három, vicces részletet hoztam Cassandra Clare Az angyal című könyvéből.




"   - Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van – bólintott Tessa. – A szavak képesek megváltoztatni bennünket.
  - Nem tudom, hogy engem megváltoztatott-e egy könyv valaha is – szólt Will. – Illetve van egy, amelyik azt ígéri, hogy megtanulhatom belőle, hogyan változhatok át egy komplett birkanyájjá…
  - Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk jelentette ki Tessa. Elszánta magát, hogy nem engedi más irányba terelni a beszélgetést.
  - Persze, hogy miért is akarna valaki átváltozni egy komplett birkanyájjá az teljesen más kérdés – fejezte be Will."   92.oldal

"  A hőség hullámokban csapott le rájuk. – Az Angyalra, úgy érzem magam, mintha a pokol kilencedik bugyrában lennék.
  - A pokol kilencedik bugyrában hideg van – vágta rá automatikusan Tessa.
  Will a lányra nézett. – Mi?
  - Danténál – magyarázta a lány. – A pokol hideg. Csupa jég.
(…)
  - Ami a pokol hőmérsékletét illeti Miss Gray – mondta -, hadd adjak egy tanácsot! A jóképű ifjúnak, aki éppen egy rettenetes jövőtől igyekszik önt megmenteni, mindig igaza van. Még akkor is, ha piros sündisznók potyognak az égből."   45.-46. oldal

 "  - Ön a Magiszter?
  - Magiszter? – A fiút láthatólag meglepte Tessa vehemenciája. – Az „mester”-t jelent latinul ugye?
  - Hát… - Tessa egyre inkább úgy érezte, hogy egy különös álom csapdájába esett. – Gondolom, igen.
  - Sok mindennek a mestere lettem az évek során. A London utcáin való tájékozódásnak, a francia négyesnek, a japán virágkötészet művészetének, a kamuzásnak barkochba közben, a részegség elrejtésének, a nők elbűvölésének a sármommal…
  Tessa szótlanul bámulta.
  - Sajnos – folytatta a fiú – soha senki nem nevezett Mesternek vagy akár Magiszternek. Kár…
  - Most is részeg éppen?"   42.oldal
Petra